Csak állj meg egy pillanatra, cseréljünk gondolatot és szárnyaljunk együtt!

Fecsegőposzáta életmorzsái

Koronavírus egy jel az emberiségnek

2020. március 29. - fecsegőposzáta93

Ezért kérlek, becsüld meg őt, segítsd az embert, a szenvedőt!
Nagyon kérlek, szeresd is őt, nyisd ki a szíved, hogy legyen jövőnk!

Állj meg, kérlek. Csak pár másodpercre. Pihenj és nézz körül figyelmesen. Szívd magadba jó mélyen a levegőt, és élvezd, hogy élsz. Szerencsés vagy, a kialakult helyzettől függetlenül. Itt lehetsz a világban, küzdhetsz a szebb holnapért, és választhatod a boldogsághoz vezető utat.

Ez egy jel a világnak. Ahogy neked, úgy nekem is. Le kell lassítanunk. Nézz körbe, mennyi mindent tönkretettünk, és mennyi mindent elfelejtettünk értékelni. Talán, ez a borzasztó állapot felnyitja az emberek szemét. Ne rohanj, ne felejtsd el, hogy ember vagy, könyörgöm. "A világunk legokosabb lénye..." - hajtogatják a nagyokosak. Hát, persze. De ha ilyen mérhetetlenül okosak vagyunk, miért tesszük tönkre azt, ami a miénk? Miért nem értékeljük mindazt, amit nem mi emberek értünk el, hanem megadta számunkra a Föld, a természet, a növények és az állatok? Nyissátok ki a szemetek, mert hamarosan mindent tönkreteszünk magunk körül. És már nem csak a körülöttünk lévő dolgokat romboljuk le porig, hanem egymást is. Hová lett az empátia, a tolerancia, a megértés és az optimizmus? Mindig voltak nehéz időszakok, az idősebb generáció számára ez is csak egy a sok közül. Mi pedig pánikba esünk, és egymást hibáztatjuk, amiért megtört a Földünk. Évek óta vérzünk több sebből, most pedig elérkezett egy nagyobb megpróbáltatás. Csak együtt, közösen tudjuk megmenteni a világunkat, hiszen a miénk. Mi vagyunk a felelősei a rossznak és a jónak is. Mi emberek, akik mindig mást hibáztatunk. Pedig rajtunk kívül minden élőlény csak hozzátesz a Föld értékeihez, mi pedig egyedüliként csak elvenni vagyunk képesek. 

Mindennap szembesülök azzal, mennyire megváltoztak az emberek. Egy nagyobb "háború" miatt, ami ellen küzdenünk kell, hogy nyerjünk. Megmenthetjük a beteg és megtört világunkat. Csak öleljük át az egész Földet, és adjunk energiát számára, hiszen csak annyit kér tőlünk, hogy pihenjünk meg egy kicsit és értékeljük őt. Hogy csak egy kicsit álljunk le...,de nem gázolhatunk át egymáson a rémületre fogva az egészet. Ritkán kapok jó szót, és a mosoly lefagyott az emberek arcáról. Pedig az enyémen sem festve van, hanem igazi. Szívből jön, és örömmel adom át a gőzölgő ételt, viszont már nem tudom nyugodtan kezelni, hogy a legtöbb ember elszívja a maradék energiámat is. Én is szívesen maradnék otthon ebben az időszakban, ahogy a kamionsofőrök, a nővérek, a mentősök és orvosok, az elárusítók, a hivatalnokok, a rendőrök, a tűzoltók, a postások, az étteremben dolgozók, az önkéntesek és mindenki más, aki arra kényszerül, hogy dolgozzon és sok emberrel találkozzon a munkája során. Nem, nem érdemjegyet kérnek, és nem is azt, hogy hálásak legyetek, csak empátiát és kedves szavakat. Egy köszöntést. Egy mosolyt! Egy megértést, amiért segítenek rajtatok, embereken. Akik morogtok a világra. Ti, akik hülyének nevezitek az olaszokat és a spanyolokat. Ti, akik olyan okosan mondogatjátok, hogy Kína a felelős. Pontosan ti, akik a lábukat lógatva alázzátok a médiát, amely közvetít, mert ez a dolga. Az emberen múlik, hogy mennyit olvas el, és mennyinek ad ebből hírértéket. Egy újságíró gyors, naprakész, hatékony és tényközlő. Az olvasó pedig az, aki eldöntheti, hogy szelektál e vagy mindent elolvas, válogatás nélkül. Ti emberek, akik csak morogni tudtok a politikára, és felháborítónak tartjátok a szankciókat. De ha nem lennének, azt tartanátok pofátlanságnak. Ha szigorítanak rajta és ha nem, akkor sem lesz megfelelő, mert az emberek ilyenek. Ilyenekké váltunk. Csak követelni tudunk mindent, és mindenben mérhetetlenül okosak lettünk. Ha jobb lennél, lépj a helyébe! Küzdd fel magad, és csináld végig. Legyen szó a felsoroltak bármelyikéről. Olyan elszomorító látni, hogy haldoklik a bolygónk, és ahelyett, hogy felmelegítenénk a szívünkkel Őt, inkább belé rúgunk, nem nyújtunk segítőkezet. 

Légy igazi ember. Maradj egy kicsit csendben, gondolkodj el. Benned mennyi empátia van? Mit gondolsz, megteszel mindent azért, hogy segíts másoknak? Azt hiszed, egy mosoly nem tenné könnyebbé ezeket a szörnyű napokat? Az enyémet biztosan megkönnyítenéd vele, ha kedves lennél hozzám. Ha úgy érezném, értékes vagyok mások számára, mert értékelik az erőfeszítéseimet. És ezzel nem vagyok egyedül... az elárusítók napja is elviselhetőbb lenne, ha betartanátok az óvintézkedéseket, nem pakolnátok ki az üzleteket, hogy folyamatosan tölteniük kelljen az üres polcokat. Hulla fáradtan esnek haza mindennap, és neki nem marad idejük, hogy megóvják önmagukat, és a családjukat! Legyetek toleránsabbak az orvosokkal, nővérekkel és mentősökkel, mert ők értünk dolgoznak. De ők is csak EMBEREK. Nem valamilyen természetfeletti lények, akik arra tették fel az életüket, hogy a többi embert szolgálják teljes alázattal és elszántsággal. Akármennyire is bosszantó néha a viselkedésük, most fejet hajtva kell nekik köszönni, hogy a saját egészségüket lefütyülve látják el a betegeket. Ha nem így gondolod, miért nem lettél te nővér, mentős vagy orvos? Vagy miért nem jelentkezel önkéntesnek?

Már a hús is megégett, és ehetetlen, ami az igazságtól messze áll. Nem tudatosítjuk, hogy a konyhások és a szakácsok egy percre nem pihennek, igyekeznek kielégíteni az emberek igényeit. Előfordul, hogy valami nem sikerül, ahogy nekem is sikerül magamra önteni a levest, mert háromszor annyi rendelést próbálunk véghezvinni ugyanannyi idő alatt, hogy ne érezzetek semmiféle negatívat a járvány idején. Csak egy halk köszönöm is bearanyozná valaki napját, hidd el. Nem tisztelitek azokat a dolgozókat, akik nap mint nap várják az embereket, hogy segítsenek nekik az ügyes bajos ügyeikkel. Mondjuk olyanban is, ami ráérne, de most a koronavírus idején vált a legfontosabbá az elintézése. Mert miért is ne... A kamionsofőröket ne kövezzétek tovább! Ha ők nem lennének, mi sem lennénk tovább. Nem lenne olyan polc, amit kifoszthatnátok és nem lenne olyan szappan sem, amely fertőtlenítené a kezeteket. Gondolkozzatok... Köszönettel tartozunk az önkénteseknek is, akik éjjel-nappal varrják a szájmaszkokat, hogy egymást megvédhessük a nyavalya elől. Ne jelentsd ki, hogy "nekem is kell azonnal" és ne hívogasd őket óránként, mert igyekeznek elkészíteni. Gondolj bele, hogy egész nap varrnak, pedig lenne más dolguk is. Ők is szívesen lennének a családjaikkal, sétálgatva a természetben. Vasárnap van, és édesanyám most is varr. Értékelni kell, ahogy mindenki mást is. Szeressük egymást. Legyünk tekintettel egymásra...

 

Mentsd meg a Földet, mentsd meg magadat és másokat is. Csak annyit kérek, hogy "nyugodj meg egy kicsit...".

A bejegyzés trackback címe:

https://mindigtesok.blog.hu/api/trackback/id/tr3515568622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.