Több mint egy hónapja ültem a hófehér számítógépem elé, hogy blogbejegyzést tegyek közzé a mindigtesok oldalon, amelynek címe egy kellemes múltbéli emléket őriz. Pontosan egy évvel és két hónappal ezelőtt kezdtem blogírásba, hogy a jó és a rossz pillanataimat megosszam az emberekkel. Sorolhatnám, mennyi mindenen segített mindez át, tudtam üzenni és felnyitni szemeket is vele, de kitudtam írni úgy az érzéseimet, hogy azt ne érezzem gyengeségnek. Átlendített, nevelt és felrázott. Az írásaim, s a visszajelzések sok mindenről lerántották a leplet. Egy lábtörés pedig örökre megváltoztatta az életemet, amely mintha felriasztott volna egy mélyálomból és megmutatta volna, hogy olyan embereket tartok magam mellett, akiket jobban nevezhetnénk érdekbarátnak. Utána belevágtam az Álomalak versenybe Kálmán Csillával karöltve, és annyira megszerettem a súlyzós edzések varázslatosságát, az egészséges ételek mennyei ízét, hogy megnyertem a versenyt. Nekem ez volt az igazi visszaigazolás, hogy az ember bármire képes lehet, ha igazán odateszi magát. Önmagam sikerességének érdekében lemondtam jó pár kapcsolatomról, mert nem akartam többé, hogy a negatív hatások visszarántsanak az utamról. Túlságosan élveztem, hogy ez az időszak csak rólam szól és engem szolgál. Boldogan éltem meg azokat a pillanatokat, amelyeket a sport ajándékozott nekem. Képes voltam idegeskedés nélkül kiadni a dühömet edzés közben. Kitudtam úgy alakítani egy életformát, hogy az egész családom és a legjobb barátaim is élvezzék. Örömmel tölt el, hogy a barátaim közül többen is meglátták azt a sportban, amit én. Hogy kikapcsolja őket és szívesen beszélgetünk egymással egy kimerítő edzés közben. 

Emelem poharam önmagamra. Igen, jól olvasod. Megszerettem magam, és a tükörképem mosolyogva bámul vissza rám. Ki ez az új lány? Tényleg képes a sport válni az emberek szenvedélyévé, és olyan dolgokra bír rá mindenkit, amelyet azelőtt sohasem vállaltunk volna be. Messze álljon tőlem a versenyzés, most mégis egy jó cél érdekében elmentem életem első futóversenyére, hogy Natiért fussak és bizonyítsak is a legnagyobb embernek: saját magamnak. Bizonyítottam, lefutottam, és a szüleimet felhívva csak annyit mondtam: "megvagyok, megvagyunk. Lefutottuk és értetek is futottam". Elérkeztünk a legfontosabb részhez. Mindig megkérdezik, hogyan bírod, nem nehéz, miért mondasz le minden finomságról, hogyan tudsz napi szinten edzeni, pedig soha nem csináltad volna ezt. A válasz valami sokkal komplexebb mint én azt gondoltam volna. Ha nincs ilyen fantasztikus családom, ha nem segítenek a nagyszüleim, ha nem tanítanak meg főzni és sütni a család nőtagjai, ha az édesapám és a bátyám nem tanít meg a sportolás legfontosabb lépéseire, nem szólnak a túledzettségi szintekről, és a súlyzós edzés hátrányairól, sehol sem tartanék. Ha a barátaim nem jönnek el velem edzőterembe, ha nem mondják azt nekem folyamatosan, hogy milyen jól nézel ki, brutális vagy. Ha nem mondja azt a környezetem, hogy büszkék vagyunk az eredményeidre, talán idő nap előtt feladtam volna ezt a harcot. Viszont jó pár hónapja elértem, amit akartam, mert minden önmagamért teszek elsősorban. Büszke vagyok már magamra is, és azért edzek naponta, mert jól esik. Azért mozgok ilyen sokat, mert élvezem, hogy olyan ruhák feljönnek rám, amelyeket azelőtt messziről nézhettem csak meg. Tegnap kipotyogtak a könnyeim, mert feljött rám egy olyan nadrág, amit még hónapokkal ezelőtt vettem. Be sem ért rajtam, sőt épp, hogy képes voltam felhúzni magamon, most begomboltam és megpördültem benne. Hát kell ennél nagyobb sikerélmény? Kell annál nagyobb elismerés, mikor a sportoló hős édesapád azt mondja, hogy "hihetetlen, nem semmi, brutális a változás". 

Ezzel csak azt szeretném jelezni, hogy lezártam egy időszakot, és hagyom még jobban kiteljesedni a mostanit. Számomra megszűnt ez a része, amit itt képviseltem, a mindigtesokon. Elkezdődött valami új, amely ha érdekelni fog, térj át oda is. A téma a következő lesz: egészséges életmód, edzések, edzéstechnikák, túlterheltség, receptek, proteines receptek, újdonságok. :-) 

Puszi, pá, szeretés!