A blogolás az egyik legjobb ötletem volt régen, mert átlendített a legnehezebb időszakokon. Úgy éreztem, nem vagyok soha egyedül és sokakat érdekel a véleményem. Eljuttattam a gondolataimat azokhoz is, akik nem akartak  vagy nem tudtak meghallgatni másképp. Üzenni tudtam azoknak, akikért mindent megtettem volna, de nem vették észre. Segíthettem olyan embernek, akik hasonló problémákkal küzdöttek mint én. Felvidíthattam azokat, akik teljes egészében, szívből szerettek engem mindennap. Fényt adhattam azok életébe, akik minden bejegyzésemet követték. És irigységet válthattam ki azokból, akikből mást nem tudok, még ha akarok sem. Fura érzés, hogy már nem érzek késztetést, hogy leüljek a gépemhez és blogbejegyzést tegyek közzé - naponta vagy hetente. A témákat, amiket utoljára írtam, fogalmam sincs, mikor fogom elkészíteni. A legtöbb már nem aktuális, mert a témák már nem állnak közel a szívemhez. Egyet viszont elkészítettem, de még csiszolom. Egy történetet, mint Gyula bácsié. Tudni fogjátok, mikor válik tökéletessé a történet. 

Most viszont okkal döntöttem az mellett, hogy kiírom magamból a gondolataimat. Inspirálni szeretnélek titeket, hogy ne azzal törődjetek, amit mások negatív kritikaként szánnak nektek. Ti mind értékesek vagytok, ha ezt elhiszitek magatokról. Valószínűleg velem is ez történt. Boldogsággal tölt el, hogy hetente tudok olyan ruhákat magamra húzni, amiket hónapokkal ezelőtt nem tudtam. Vigyorogva megyek edzőterembe, és nem érdekel azok véleménye, akik negatív és buta megjegyzéseket kiáltanak rám. És mi ennek az oka? Mert nem foglalkozom másokkal, nem érdekel, hogyan élik az életüket és megtanultam megszakítani azon barátságaimat, amelyek semmilyen örömmel nem szolgáltak számomra és a másik fél számára sem (nem is rossz dolog ez a tiltás a közösség oldalakon, ha nem akarok beszélgetni, így képes lesz mindenki elfogadni a tényt...). Egy barátságban kellenek a közös érdekek is, ettől válik igazivá. Mikor fontos az, ami a másiknak és ez fordítva is működik. Nemcsak te ugrasz a barátodnak minden kérésére, hanem ő is neked. Megtaláltam őket, sőt eddig is itt voltak. Csak egy nyöszörgés, és máris tudom, merre mozduljak. :)

Számolj le azokkal az emberekkel, akik miatt megfelelési kényszered támad. Hiába érzel valakit a barátodnak, ha ő sohasem tartott téged annak. Ettől csak kialakul benned valami szörnyű fojtogató érzés, hogy nem vagy elég jó. Miért kellene valakinek megfelelni? Egyáltalán, mi írja alá, hogy bárkinek is joga van a másiktól elvárni dolgokat? Ha ez megtörténik, azonnal próbáld megoldani a problémát vagy lépj ki a kapcsolatból. Bár valahogy nekem sem ment, ki hitte volna. Valószínűleg az emberek nagy része, megélik az ilyen emberek ki és be járkálását az életében. Fogd meg az ajtót, és vágd be jó erősen. Az életed nem egy átjáróház, senkinek se engedd meg, hogy azt csináljon veled, amit akar. DE! Vedd észre azokat, akik mindvégig ott voltak melletted, de nem vetted észre őket. Dönts az életedről, és mindig aszerint változtass, hogy neked mi a legmegfelelőbb. Sokan elpártolnak, és lesznek, akik arra fogják, hogy mindez a te hibád, te tűntél el. Nem baj, ha ez miatt kevesen maradtok, de erősebbek lesztek bárkitől. Szerencsés vagyok! És talán most már az önbizalmam is felülkerekedett. Hogyan lehetséges ez mindössze négy hónap alatt? Mert tudom, mit akarok és tisztában vagyok azzal, mi az, ami csak mérgezett az évek alatt. A rossz barátságok, akár az egészségtelen kaják, ugyanúgy hatással vannak az életvitelünkre. Lehet, hogy még nekem is messze a cél, de az utamon már nem reszketnek a lábaim. Tudom, mit akarok. Egy csinos lány szeretnék lenni, aki ha a tükörbe néz, viszont láthatja azt az embert, akiről már azt hitte, elveszítette. Nem másokért teszem, egyáltalán nem mások kedvéért tornázok ennyit, hanem magamért. Ha fáj a lábam, összeszorítom a fogaim. És sokszor megrémiszt, milyen kitartó lettem. Nem, ez nem egoizmus kérdése, csak az erős hité. Hiszek magamban, hiszek a változásban, hiszek a jövőben és az önmegvalósításban. Hiszek a családban, hiszek a legjobb barátaimban és hiszek a jóban. Hiszek abban, hogy minden okkal történik és hiszek abban, hogy jöhet bármi az életben, nem fog problémát okozni a feldolgozása. Hiszek abban, hogy szexi leszek és hiszek abban, hogy a tükörképem vigyora még hatalmasabb lesz. Hiszek újra a szerelemben, és már nem félek nyitott lenni a világ felé. Hiszek abban, hogy megérdemlem mindezt. És hiszek abban is, hogyha elfogadom magam végleg, akkor az utam felfelé fog szárnyalni.
Állj te is hozzá így, a döntés a kezedben van. Irányítsd az életed! Mondd, te hiszel magadban? Nem, nem a felszínességről beszélek, hanem arról, hogy mikor egyedül vagy a szobában, büszke vagy arra, aki vagy. Szeretnél te lenni önmagadnak az első és értékelni azokat a dolgokat, amelyeket lehet észre sem vették eddig a rohanó hétköznapok miatt? Akkor légy tökös, akarj valamit, koncentrálj rá és fuss a jó irányba! Nem baj, ha eltörik a lábad, szétütöd magad, rengeteg sérülést szerzel és az emberek leszólnak téged. Rohanj a céljaid felé, és ne tántorítson el téged az, hogy lemaradnak azok az emberek, akik nem tudják követni az iramot. Akinek kell, ott lesz, a többi úgy is csak hátráltatna téged. 

Mit nyertem én ezzel a gondolkodással? 

- Úgy érzem, az írásaimnak már van hangja és hangsúlya. Megtaláltam a stílusomat, amelybe életet lehelek nap mint nap. Mikor egy iskolai téma elé ülök, örömmel dolgozom vele. Legyen szó a politikáról, gazdasági piacról, vagy a vízszennyezésről. Mindennel tanulok, és szélesebben látom ez miatt a világot. Különleges érzem tőle magam! 

- Tetszik, amit látok a tükörben, és erről már senki sem tudja megváltoztatni a véleményemet. 

- Ledobtam 17 kg-t, és két ruhaméretet. És még a jövőben lesz ez több is. Erről mi a véleménye másoknak? Fogalmam sincs, és nem is igazán érdekel. A legbiztosabb az, hogy nekem sikerülni fog, mert mindenre képes vagyok.

- Önbizalmat? Naná! A tükörbe nevetek, és szívesen veszek fel olyan ruhákat, amiket azelőtt nem mertem. Ugye anya? Te már ismered a divatbemutató énemet, amelyet legfőképp önmagam szórakoztatására találtam ki. Mi ennek a lényege? Szeresd magad annyira, hogy nem félsz dicsérni a tested, a lelked és a személyiséged. 

- Újra újságíró vagyok. Ha jön a jó, akkor egyszerre jön. Kell ennél nagyobb öröm? A világ olyannak lát, amilyennek te látod magad. Aki bánt, annak komplexusai vannak önmagával szemben is. :)

- Képzeljétek, eltűntek a veseköveim, amelyekkel évekig küzdöttem. Ez valami csoda lehet? 

- Én is olyan nő lettem, aki újra havonta egyszer az ágyba kényszerül, romantikus filmeket néz, hisztizik és csokizabálás helyett gyümölcsöt töm magába (bocsi, rendszeressé vált)! 

- Kiegyensúlyozottságot? Igen! Tudom, hogy mit akarok. Heti nyolcszor edzek, és májustól kemény úszásba is kezdek. Már meg van a triatlon dátuma, aminek a teljesítése sikerülni fog: 600 méter úszás, 6 km futás és 30 km biciklizés. Hol a probléma? 

- Megváltoztam. Ez tény, nem kell magyarázni. Nemcsak külsőleg, hanem lelkileg is. Nem állítom, hogy erősebb lettem, csak magas ívből sz*rok rá, mit gondolnak rólam mások. :-) 

- Büszkén leszek a bátyám tanúja egy olyan ruhába, amit ezelőtt egy évvel megálmodni sem mertem volna. Augusztusig rengeteg idő van, ugye? 

- Megtanultam főzni. Jó, oké, nem leszek Gordon Ramsay, de bármit eltudok készíteni, amire szükségem van. Vállalok vacsoracsatát, most már nagyobb beleadással. 

- Az emberek tanácsot kérnek tőlem. Nem tudom, miért és hogyan, de hihetetlen motiváló számomra, hogy motiválhatok másokat. Tudom, hogy sokat kell még küzdenem, hogy elérjem a megfelelő súlyt és izmosságot, de hajtom magam. 

- A sport az életem része lett. Edzőterembe járok, már tudom, mi az a lábazás, milyen érzés a tricepszet edzeni és milyen keretben mélyet guggolni egyre nagyobb súlyokkal a vállamon. Megszerettem futni, biciklizni és hasazni. Kétnaponta csinálok 200 hasizmot, még ha teremben csinálok is plusz gyakorlatot rá. A kardióhoz kapcsolom! Jön a jó idő, és irány úszni, túrázni, teniszezni. Aztán, még kitudja, milyen sportba kezdek. Már semmin sem fogok meglepődni. Tényleg hihetetlen élvezetes időtöltés a sport! Energikussá varázsol, gyorsabbá, könnyebbé, stresszmentessé és erősebbé. Összehozza az embereket, és kikapcsol. :-) 

Ez az írás inkább volt öncélú, mint az előzők. De ez az életem, s mindezt szerettem volna megosztani veletek is. Szívből sajnálom, hogy kevesebb időm van és sokszor úgy tűnik, elérhetetlen vagyok. De berögzült, megszerettem és képtelen vagyok minderről lemondani. 
Végezetül, lehetsz te sovány, kövér, alacsony, magas, szeplős, csiri-csáré fogú, fiús, lapos, fenekes, kis mellű és nagy mellű, akkor is ez vagy te. A kezedben van a változás, és te döntöd el, mire van szükséged. Mindig az vezéreljen, téged mi tenne boldoggá. Ha tudod, hogy mit szeretnél az életben, akkor merj beleállni és bírd ki azt az időszakot, amelyik a legnehezebb, mert utána rutinná válik. Ne félj tőle! Én is kövér voltam, nem figyeltem oda magamra. Egy önbizalmatlan szürke emberré váltam. Most egy izmosodó, kitartó és magabiztos lánnyá váltam. És mi a végső célom? Szexivé, kiegyensúlyozottá és büszkévé válni a legvégén, ami MEGLESZ! 

Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Zsebeld be te is a bókokat, vásárolj örömmel. Hidd el, jó érzés minden este a kemény combomat megfogni és az izmosodó karomat. Kit érdekel, hogy valakinek ez kevés, számomra ez jelenti a világot.