A legjobb módszer, hogy boldoggá tegyük önmagunkat, ha másokat boldoggá teszünk. A legjobb módszer, hogy boldoggá tegyünk másokat, ha önmagunkat boldoggá tesszük. (Gretchen Rubin) 

Két hét alatt megváltozott az életem. Nem felfordult, és nem is rossz irányba kezdett haladni. Tudom, minden azon múlik, hogyan viszonyulunk a kialakult helyzetekhez. Képesek e vagyunk rugalmasan és pozitívan felfogni a rossz dolgokat. Nagy vigyorral jelentem, hogy igen! Az ember bármire képes, átértékelni mindent, beindítani az energiáit, előhúzni olyan tulajdonságokat, amiket azelőtt nem is gondolt volna magáról. Motivációt kovácsolni, erőt adni, és észrevenni, mennyire fényesen tud sütni a nap. Ez az időszak rengeteg dologra tanított. A problémák nem ott kezdődnek, hogy valami véget ér, ami azelőtt sem volt igazi. Nem is azaz igazi probléma, hogy megszűnnek felesleges kapcsolatok. Az az igazi probléma, mikor érzed, a szívedre egy tonna súly kerül, és alig kapsz levegőt. Aztán megfogod, és kikapcsolod az agyad. Nem gondolkozol, csak megtanulsz újra lélegezni. Minden egyes pillanattal egyre több oxigénhez jutsz, egyre könnyebbnek érzed magad. A gondolataidat lassanként újra mozgásba hozod, és a pozitív dolgokon kívül nem engedsz be mást. 

Szeretnék köszönetet mondani, amiért ennyi szeretetet kaptunk. Az ember ettől érzi magát igazán embernek. És azt is köszönöm, hogy voltak egy páran, akik nem tisztelnek senkit és semmit. Ebben az időszakban kellett mindennek megtörténni, mert el is múlik, majd feledésbe merül minden rossz egyszerre. Nem kellett külön-külön megélnem, és így megerősített teljesen. Az arcomon ugyanolyan büszke mosoly van, és ugyanúgy folytatok mindent tovább, ahogy azelőtt. A sport az életem, a motivációmat folyamatosan hajtom, és az életemet terelgetem. Ha kidobnak az ajtón, visszamászom az ablakon. A szüleimmel való kapcsolatom még erősebbé vált, és a barátaim is megmutatták, milyen jó érzés igazán fontosnak lenni. Nem az a lényeg, hogy mindig találkozzunk, hanem az, hogy milyen érzéseket tudtok kiváltani belőlem egy-egy kedves gesztussal és azzal, hogy biztosítotok róla, sohasem szegnétek meg a barátságban lévő íratlan szabályokat. Szerencsés ember vagyok, minden téren. Szavakkal kifejezhetetlen, milyen hálát érzek. A családom a mindenem. Az édesapám a legnagyobb hősöm, az édesanyám pedig a legfényesebb őrangyalom. A bátyám a legcsodásabb király az életemben, és a menyasszonya a lelkem igazi nyugtatója. Az öcsém a szívem mindensége, akit védelmezek örökké. A nagyszüleim a legaggodalmasabb csupaszívek és a keresztszüleim a legkiválóbb másodszüleim. Az egész rokonság úgy tökéletes, ahogy van. És az én barátaim a legkülönlegesebbek. Mert hol itt, hol ott bukkannak fel. Vannak, akik kilépnek, és vannak akik a legmélyebb pillanatban visszalépnek. Örülök, hogy itt vagytok újra! Te lány, Neked is köszönhetem, hogy 16 évesen képes voltál kihozni a mély depressziómból, mert egyetlen barátként mellettem álltál és mindenben támogattál. Most pedig újra mellettünk álltál, és megmutattad, mekkora elszántság van benned a hivatásod iránt. Felnézek rád újra, 11 év után is, és könnycseppekkel a szememben mondom, hogy szívből köszönöm. Azt, hogy ilyen nagyszerű embereket ismerhetek, és most már tudom, hogy legtöbben mellettem vagytok 365 napból mindennap, csak nem tudunk folyamatosan találkozni, és minden percet meséléssel tölteni, mert felnőttünk. 

Már nem érdekel a véleménye senkinek sem. Nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam és az sem, hogy mi nem tetszik a viselkedésemben. Nem izgat, hogy túl naiv, túl jószívű, túl ragaszkodó, túl különleges, túl érdekes, túl művelt, túl nyers, túl őszinte vagy túl nyitott személyiség vagyok. Én ilyen vagyok, és szeretem magam így. Minden porcikámmal együtt, büszke vagyok az elért sikereimre, és arra is, hogy folyamatosan céljaim vannak az életben. És feltüzel az az érzés, hogy nincs vége semminek sem, mert most kezdődik minden úgy igazán, szívvel-lélekkel. 

A történeted végtelen, nincs, hogy végleg belebuksz,
olyanokra képes vagy, amit talán még te sem tudsz,
elfut az élet, jól teszed, hogyha vele futsz!

Minden másnap a valamivé válás feltámad:
átlagok különbségének a nagysága!
Emlékeznél a nyárra, ha bárki megkérdezne?
Csak Te emlékszel, vagy… Rád is emlékeznek?

Ne félj kérni, adni, élni, hagyni, bukni, tudni, hogy mind egy
hogy nem mindegy, hogy egy minden, vagy minden egy
emlék, emlékszel?
Utazni egy helyben, és a világ minket elképzel.

Egy időre ez volt az utolsó blogbejegyzésem. Hogy miért? Mert számomra a blog egy menedék volt. Egy jó pszichológus, akinek leírhatom a gondolataimat, és ezzel lezárva magamban a negatív hatásokat. Már nincs erre szükségem, mert képes vagyok bizonyos idő után feldolgozni mindent, és úgy átkonvertálni, hogy a rossz dolgokból is elegendő jót leszűrjek. Minden rosszban van valami jó, és minden jóban van egy kis rossz. Megbocsájtok mindenkinek mindent, és egyáltalán nem haragszom senkire. Egyszerűen végre megnyíltam, kiteljesedtem, feléledtem! ÚJRA ÉLEK, és ÚJRA LÉLEGZEM! Újra ismerkedem, újra hiszek a szerelemben.  Újra képes vagyok írni, tanulni. És végre újra élvezhetem a siker ízét, mert örömmel veszem, hogy a lehető legjobb diplomamunka témát kiválasztottam. Engem ez is feltölt. Ez az apróság, ahogy minden más, ami velem történik, legyen az jó és kellemes, vagy rossz és kellemetlen. Az élet mindig tanít, minden azon függ, hogyan állsz hozzá. Szeretlek élet és titeket is olvasóim! Tudjátok, hogy hol találtok <3