2018-at írunk. Számomra fordulópontot jelent. Huszonöt éves vagyok, aki élete negyedét leélte. Életemben először ösztöndíjas lettem. Koszorúslány lehettem. Lett munkám, és kiélhetem a marketingen az ötleteim. Újra újságíró lehetek. És a legfontosabb, hogy visszakaptam a barátaimat! Számomra a 2018 magát a csodát jelenti! Csillogó szemekkel figyelem, hogy ez az év számomra rengeteg új dolgot hozott. Bár, sokat el is vett. Fellángolást okozott, és pofon is vágott mellé. Új emberek sodort az utamba, akikkel sokkal jobb érzés a világot járni. Megtanulod, hogy nem számít, mennyi ideje ismersz másokat. Lehet valaki a gyerekkorodtól a barátod, ha mégse tud értékelni téged. Agresszív, és annyira sötét, hogy még a hülyét is "j"-vel írja. Félek az ilyen emberektől. Pont azért, mert ki tudja, mire képesek...
De most nem erről szeretnék írni, hanem rólunk, nőkről. A brutálisabb "fajtáról", akik gondolkozni sem képesek egy kiélezett helyzetben, és mindent neki dobálnak az embereknek, mert "aaaa oszt jól van". STOP! Taccsra vágjátok az egész női populációt! Miattatok a női nem elveszíti a varázslatosságát! Ti tesztek minket alacsonyabbá, idegesítőbbé és eltiporhatóbbá. Ne menjünk túl messzire, maradjunk a környezetemben. Sokszor hallottam már olyat egy lány szájából, hogy "megölöm, leszúrom, elütöm az autóval...". Hogy miért? Mert mindenkiben konkurenciát látnak, és azt hiszik, hogy a férfi, aki mellettük van, a tulajdonukban van. Képesek lennének megölni bárkit, akivel a férfi kicsit is jól érzi magát, attól függetlenül, hogy felesleges szexuális érintkezés vagy együttlét nem alakul ki, mert NEM VONZÓDNAK. Keljetek már fel, csajok! Hogyan tudtok ilyen elmebeteg módon viselkedni? Mit gondoltok, a pasik miért menekülnek tőletek eszet vesztve? Tátott szájjal hallgatom ezeket a brutális történeteket, amit a féltékenység miatt követtek el. A férfit hibáztatjátok, közben mindez a ti hibátok. Ti nem bíztok a fiúban, ti tehettek arról, hogy menekülőre veszi. Ti vagytok a hibásak, ha nem adtok nekik elegendő bizalmat. Nektek önmagatokkal kell először harcot vívni, aztán ha mindezt lerendeztétek, újra nyissátok ki a szemeteket. Olyan férfiakat bántotok, akiknek sokkal nagyobb szívük van mint gondolnátok. Akik mindent megtennének azért a lányért, akit szeretnek. Mégis az önértékelési problémáitok miatt csapzottá, idegessé és agresszívvá varázsoljátok őket. Miért? Mert ti azt hiszitek, megtehetitek, csak azért, mert nők vagyunk? Ha ez így van, akkor szégyellem, hogy nő vagyok és ilyen szörnyű generációs hibát kell látnom. Sohasem lesztek igazán boldogok, és azok a férfiak, akiknek fő célja a nő boldogsága, elveszitek az utolsó csepp reményét is a nőkkel kapcsolatban. Mi az, ha nem tömérdek önzőség és gonoszság? Sírtok a párnátokban, ha összevesztek, és ő is ugyanolyan felemelt hanggal fejezi ki a nem tetszését. Te minek kiabálsz vele? Mert nő vagy és törékeny? A gonosz nő minden csak nem törékeny. Ne fogjuk rá állandóan a gyengeségre, mert ez hazugság. Én nem érzem magam gyengének! Még ilyen rohadt kiélezett helyzetben sem, de felfogom, hogy mit okozhatok a másiknak. Állj ki az igazadért, de ne öld meg a kapcsolatot olyan szavakkal, amit nem is gondolsz komolyan. Ne akard valakivel elhitetni, hogy rossz ember, mert nem úgy ugrál, ahogy te fütyülsz. Attól még nem rossz férfi, ha a saját igényeit is szem előtt tartja! Ember, és ez a normális. Nem rabszolgát keresünk magunk mellé, akik minden másodpercben a mi gondolatainkat, elvárásainkat és igényeinket dédelgetik. Hanem egy társat, akinek az akarata ugyanolyan fontos, akárcsak a miénk. Hogy azt is akarjuk, amit ő akar. Hogy azt is fontosnak tartjuk, amit ő fontosnak tart. Még ha nem is érdekel minket, belemegyünk, mert az őszinte mosoly igazán boldoggá tehet bárkit. Már, aki engedi ezt...
Sajnálom a női nemet. Sajnálom, hogy idáig süllyedtünk. Sajnálom, hogy elfelejtett a női nem egy része igazi nő lenni. Nem a szoknya tesz nővé, és a csini, jól belőtt haj. Hanem a személyiséged, a türelmed, a csillogásod, a kisugárzásod, a törődésed, a megértésed! Ha élni akarsz, és hagyod őt is élni. Ha szereted annyira, hogy elnyomd magadban a féltékenységet, és normális keretek között beszéljétek meg. Nem kell senkit sem megölni, csak, mert vannak fontos emberek az életében. Szánalmas, ha azt gondolod, elveheted tőle a szabad akaratát. Ezzel csak azt éred el, hogy ideiglenes a "tiéd lesz", aztán tovább áll. A férfi nem arra való, hogy kalitkába zárd, a férfi ugyanolyan ember mint én vagy te. Megérdemli a törődést, és azt is, hogy legyenek szabad percei, amikor nem bántjuk a lelkét a hülyeségeinkkel. Ha te kávézhatsz a barátnőiddel, ő is elmehet bárhová a haverjaival. Ne gondold, hogy te különb vagy tőle! Azzal, hogy nem bízol benne, te önmagadat sem tiszteled, de még csak nem is bízol magadban annyira, hogy vagy annyira jó nő, hogy melletted maradjon. Már pedig..., ez nem a férfi hibája. Elmebeteg nők, kezeltessétek magatokat. Ne kövessétek a pasikat, és ne hívogassátok, ha egy veszekedés után nem veszik fel harmadjára sem, adjatok időt nekik! Ugyanígy a nőknek is. Ugyanígy mindenkinek, aki veszekedett előtte. NEM VAGYUNK EGYFORMÁK! Mindenki megérdemli a türelmet, hiszen hozzánk, nőkhöz is ezer százalékosra kell kapcsolni. Ne vágjátok alá a férfiasságukat, csak azért, hogy mellettünk maradjanak. Ne verjetek a dilit hülyeségeken! Ne vágjuk fejen senkit sem üvegpohárral, mert valami olyat szól, ami nem tetszik. Ne tegyünk senkire sem lelki terrort, hogy irányíthassunk. Ne bántsuk magunkat sajnálatért, hogy valaki mellettünk maradjunk. Legfontosabb: ne gondoljuk azt, hogyha valaki türelmes, soha nem fog besokkalni. Legyen a szerelmed, legyen a barátod, vagy a haverod.
Ha a saját útján is akar járni, MENJEN. Ha a barátod is azon akar menni, AKKOR MENJEN. Ne erőltesd, amit te akarsz, csak fogadd el. Nem vezet sehová sem, csak tönkretesszük a férfi egész jövőképét velünk kapcsolatban. VONATKOZTASSATOK EL A SAJÁT AKARÁSTÓL! FOGJÁTOK BE A SZÁTOKAT, és gondolkodjatok el. Hányszor bántottad azt a férfit, akit a legjobban szeretsz a világon? Legyen az a szerelmed, a barátod, a bátyád, ismerősöd vagy haverod. Milyen jogon teszed, és miért várod el, hogy ők ne bántsanak ugyanúgy szavakkal, ha te ugyanezt teszed? Ne legyünk szexisták. Mindkét nemnek szíve van és lelke. Miért is lennénk különlegesebbek, mi nők?
U.i.: Sokszor gondolkodom azon, hogy mi lenne, ha fiúnak születtem volna... aztán rájövök, hogy szeretek nő lenni. És férfiként én nem tudnám elviselni azt, amit mi nők, és ti elmebeteg nők, művelünk...
