Sose add fel! És itt arra gondolok, hogy ne szégyelld, ha folyamatosan új után nézel. Ne elégedj meg semmivel sem, de dolgozz és érezd magadon, hogy tudod, mit akarsz. Kicsit én is mindenhová tartozom, mégis a legjobb az összesben, hogy érdekes emberekkel beszélgethetek, ami tele van szórakozással. Olyan sok embert ismerek, hogy tudom, bármi is történik majd az életben, tudok hová futni és intézkedni.  Jó érzés, mikor huszonöt évesen egy rendezvényen felnőtt emberek előznek meg a köszönéssel, pedig te szerettél volna az első lenni. Büszke vagyok erre a kiváltságomra, ami valószínűleg a családom öröksége. Ilyen család vagyunk. Igyekszünk adni mindenkinek, aztán ha valahová nem jut elég, akkor már rosszak vagyunk. És persze ott vannak azok, akiket ha megkérdeznénk, miért utálnak minket, nem tudná megmagyarázni, csak kapkodná a szavakat. Az obcén elnevezéseken kívül nem tudna felmutatni semmit, maximum azt, hogy elmondok olyan dolgokat, amiket nem kéne. Igen, olyanokkal szemben, ahol azt érzem, ennél jobb megoldás nem létezik, hogy felnyissák a szemeiket. Nem a legjobb megoldás, de az utolsónak ez is megfelel. Őrülten sajnálom, hogy  nem tudok nektek tükröt tartani. 
Örülök annak, hogy a szüleim megtanították velünk, - velem és a bátyámmal - hogy dolgozni nem rossz dolog. Türelmesek legyünk, kitartóak, céltudatosak és keressük a lehetőségeket. Nem engedték, hogy elpazaroljuk az időnket, és motiváltak minket az egyetem felé, amiért azt hiszem, mindketten hálásak vagyunk. A bátyám rendőr lett, és fordító-tolmács diplomája, csak segíti majd a jövőben, hogy feljebb léphessen. Nekem annyiban segített, hogy rájöttem közben, milyen tanulni és dolgozni egyszerre. Mikor azért dolgozol késő délután suli után, hogy meg tudd venni a bátyádnak a kinézett órát, majd éjjel végezz és másnap iskolába menj. Nem voltunk sem én, sem a bátyám rászorulva arra, hogy ilyen munkákat vállaljunk, de ragaszkodtunk hozzá. A magunk által megkeresett pénz mindig édesebb volt. Legalábbis nekem (de nyugi, a lottónak én is örülnék!). Gyerekkorunktól normálisnak tartottuk, hogy elmegyünk minimum nyáron dolgozni és valamennyi pénzt keresünk. Jártam már termálfürdőben a konyhán, de tisztítottam már wc-t és szedtem össze az összes cigicsikket egy egész kemping területén. Dolgoztam már pénzzel, kasszában is. Volt dolgom több tízezer euróval egy olyan pályán, amihez semmilyen konyításom sincs, de megcsináltam, mert kellett a pénz, hogy az elképzelt dolgaimat megvegyem belőle. Persze, a szüleim támogatása nélkül ez sem sikerült volna. 

Aztán jött egy időszak az életemben, mikor kerestem a lehetőségeket, de nem találtam. Egyszerűen úgy éreztem, mindent elveszítettem: a munkát, a barátokat, a motiváltságomat és az ihletemet is. Képtelen voltam már saját döntéseket hozni, és nem tudtam eldönteni, mi a helyes. Az ilyen lelkileg kiszolgáltatott embert könnyen megtalálják azok a vámpírok, akik csodatevőnek mutatják magukat. Köszönettel tartozom az édesanyámnak, aki egész életemben ott volt mellettem és a legjobb barátom volt még akkor is, mikor senki sem volt mellettem. Ő volt az, aki megmentette az életemet. Az apával együtt! Mint két angyal, aki nem hagyják a lányukat a bajban és minden erőfeszítésükkel azon vannak, hogy újra felálljon a gödörből. Köszönöm! Köszönöm! És köszönöm! Egész életemben köszönni fogom, hogy ilyen életet biztosítotok nekem és a testvéremnek! Ők az én hőseim, és örülök, hogy szülő-lánya kapcsolatunk van, amit mindenki irigyel. Igen, mindent elmesélek neki!nekik. Az összes butaságomat és botrányomat. A veszekedéseimet, a verekedéseimet, a hazugságaimat és ostobaságomat. Elképzelésetek sincs arról, hogy a szüleimmel megosztom azt is, amit másokkal nem merek. De minden embernek vannak titkai. Nekem is, olyanok is, amiről sem ők, sem mások nem tudnak. Láttam már olyan szülő-gyerek kapcsolatot, mikor a lány annyira el volt kényeztetve, hogy nem tudta értékelni az apukája odaadását és a születésnapján kutyaként vágta hozzá az ajándékot, mert ő épp mély hisztérián ment keresztül. SOHA nem tudnám ezt megtenni az anyummal vagy az apummal, de még azzal az emberrel sem, akit nem ismerek. Ennél megalázóbb dolgot azt hiszem, azóta sem láttam... 

Köszönettel tartozom egy lánynak, aki megfogta a karomat és jól megrángatta. Kihúzott ebből a gödörből és rám förmedt, hogy harcoljak azért, ami fontos nekem. Alig ismertük egymást, de bizalommal fordult felém és nem hagyta, hogy olyan dolgokat tegyek, amit nem akarok. Taszigált az összes gondolatom felé! Ott állt a hátam mögött, és minden "vágyam" után azt mondogatta, hogy tegyem meg! Most hálával tartozom neki, visszakaptam azokat, akik a legfontosabbak számomra. Nehéz út volt, de ő ott volt, és a folyamatos motiváló szavai megtették a hatását. Hiába voltak pillanatok, mikor azt hittem, bolondot csinálok magamból, ő helyre tett. Mindig mondta, hogy azt kell tennem, amit helyesnek érzek. Megfogadtam, és azt is, hogy nem kell mindig együtt lennem a barátaimmal ahhoz, hogy tudjam, fontos vagyok nekik. És nem kell minden vita után ajándékot vennem, hogy a bocsánatért könyörögjek. Köszönöm szépen barátom, hogy megtanítottad velem, hogy: 
- szakítsak azokkal, akik nem érdemlik a barátságomat, 
- ne írjak többé azoknak, akik vámpírok és szomjaznak azért, hogy ők legyenek mindenhol az elsők, 
- nem számít a 10 év, mert néha a kevesebb sokkal több örömet okozhat, 
- akkor is keresnem kell azt, aki hallani sem akar felőlem, mert a szíve legmélyén ő is erre vágyik, 
- lehet egy barátság ugyanaz, mint azelőtt volt, ha mindketten akarjuk, 
- félre kell tenni a régi sérelmeket, ha szeretnénk, hogy a kapcsolatainkat tiszta lappal újrakezdhessük, 
- nem szabad feladnom sem az elképzeléseimet, sem az elveimet, sem a vágyaimat, 
- álljak ki az igazamért még akkor is, mikor egyedül vagyok a csatában, ne féljek beleállni a konfliktusba, hiszen csak megerősít majd és boldogan fekszem az ágyamba éjszaka, 
- legyen önbizalmam, mert az vagyok, aki akarok, azt csinálom, amit én akarok és arról hozok döntést, amiről csak akarok! Mert az akarat az enyém, a jog az életem irányításához csakis az ENYÉM! 
Tudom, hogy tudod, hogy rólad van szó, mert neked köszönhetem azt is, hogy 1 év elteltével újra barátom lehet azaz ember, aki mindig is az volt. :-) És ezt sohasem fogom tudni meghálálni neked igazán. 

                                                    U.i.: Igen, igen, igen! Voltam a Forrás Rádiónál Tatabányán és nagyon kellemes beszélgetésen vehettem részt. Imádtam minden másodpercét, mert olyan személlyel beszélgettem, aki ugyanúgy szerelmes a médiába, akárcsak én. Ez egy művészet! És egyszerűen nem tudok leszokni a média szeretetéről! A porcikám megremeg tőle, ha írhatok, ha beszélhetek, ha szerepelhetek. A jövő sok titkot tartogat, lehet egyszer bekapcsoljátok a rádiót, és az én hangomat hallhassátok (még ott is). Gyere már drága augusztus vége! Optimistán és pozitívan állj mindig a dolgokhoz! Összejöhet, hidd el nekem! Nem viccelek, csak koncentrálj a dolgokra, add el magad és élvezd a lehetőségek tárházát. Ha nem is sikerül fényesen, menj az utadon tovább. :-)